?

Log in

No account? Create an account
 
 
24 August 2011 @ 09:36 pm
#051 Faraway hun  
Romaji:

Mune ni himeta ketsui ni yorikakatta atarashii kimi
Boku wa nani mo shiranaide soba ni iru you de inakute


Ushinatta ato de kidzuku nante osoi yo
Kioku no kanata e to kimi wo tebanashita


Hanaretemo yoake wa hikari wo tsurete kuru kara
Namida wo tokashite omoi tsutawaru made
Ikiisogu koto sae kimi no tame da to omotteta
Moshi sekai no ura hanaretemo todaenai kizuna kanjite


Tokei no hari modoshite hi ga ochiru ano heya no naka
Kuchibiru kara koboredasu kotoba kono te de tomeru made


Kokoro wa shitteta kimi ga tabidatsu hi wo
Todokanai basho e to boku wa miokuru


Wasuretemo dokoka ni aishiatta nukumori aru
Nando mo omokage futoshita sono shunkan ni
Honogurai hate ni wa kibou no kagi ga aru kara
Tadoritsuita sono haruka saki tada asu dake wo shinjiteru


Omoide wa yowasa mo tsuyosa mo keshiki mo nurikaete yuku yo


Hanaretemo yoake wa hikari wo tsurete kuru kara
Namida wo tokashite omoi tsutawaru made
Ikiisogu koto sae kimi no tame da to omotteta
Moshi sekai no ura hanaretemo todaenai kizuna kanjite


Tada asu dake wo shinjiteru




Magyar:
Az új (kezdetkor) eldöntötted, hogy követed az elhatározást, mely mélyen a szívedben volt
Én, semmiről sem tudva, nem tudtam melletted maradni


Csak akkor jöttem rá, amikor szem elől veszítettelek, túlkésőn
Valahol, távol az emlékeimben, eleresztettem a kezed


Még akkor is, ha külön vagyunk, a pirkadat jön, fényt hozva
Hagyom, hogy a könnyeim elolvadjanak, amíg az érzéseim át lesznek adva
Sietve éltem az életem, arra gondolva, hogy minden érted volt
Még akkor is, ha a világ két különböző részén élünk is majd, kapaszkodj ebbe a köztünk lévő végtelen kötelékbe


Bárcsak képes lennék visszafordítani az időt, vissza ahhoz a naplementéhez, vissza abba a szobába
Addig a pillanatig, amikor megállíthattam volna az ajkaidat elhagyó szavakat


A szívem visszaemlékezett arra a napra, amikor útnak indultál
Egy olyan helyre, amit nem tudok elérni, és búcsút ígértem neked


Még akkor is, ha elfelejtsük, valahol az úton, még mindig létezik a találkozásunk és szerelmünk melege
Mikor messze utaztunk, lesznek pillanatok, amikor találkozunk azokkal a nyomokkal
A remény kulcsa a sötétség végénél fekszik
Ezért egyszerűen csak a holnapba helyezem a bizalmam


Újra festem az emlékeim gyengeségekkel, erővel és azzal a tájképpel, amit látok


Még akkor is, ha külön vagyunk, a pirkadat jön, fényt hozva
Hagyom, hogy a könnyeim elolvadjanak, amíg az érzéseim át lesznek adva
Sietve éltem az életem, arra gondolva, hogy minden érted volt
Még akkor is, ha a világ két különböző részén élünk is majd, kapaszkodj ebbe a köztünk lévő végtelen kötelékbe


Egyszerűen csak a holnapba helyezem a bizalmam




angol fordítás